Losonczi János fafaragó
Tömörkényen születtem, szüleim munkás-paraszt emberek voltak.
Gyermekkoromat tanyán, villany és egyéb közművesítés nélküli épületben éltem le, amire még mindig büszke vagyok, mert megtanított arra, hogy a jobbat jobban tudja az ember megbecsülni.
Talán innen indult a fával való összefonódás és szeretet. Játékszereink a természetes anyagokból készített fa, nád, cirok és egyéb játékok voltak. Szegények voltunk, de a megértés és a szeretet mindenért kárpótolt.
Komolyabban 1995-től foglalkozom fafaragással. Az elért eredményeim mindig újabb erőt adtak a különbözőképpen megformált alkotások elkészítéséhez.
A fafaragást munka mellett, szabadidőmben készítem. A sikereimhez a kezdő lépéseket a helyi önkormányzat segítségével tette meg, amit ezúton is megköszönök.
Alkotásaimtól nem szívesen válok meg, szinte családtagként tartjuk számon őket, amire főleg a feleségem büszke, aki nagyon sokat segít alkotói munkámban.
Két fiúgyermek édesapja vagyok, ők már nagykorúak.
Szívesen járok kiállításokra, bemutatókra, mert szeretném átadni, megszerettetni másokkal is ezt a gyönyörű művészeti ágat és megosztani velük az alkotói örömöket.
Eredményeimről annyit, hogy közel százötven kiállításon vettem részt, különböző falvakban és városokban, köztük Budapesten is.
De amire a legbüszkébb vagyok a sok emléklap, oklevél, díszoklevél mellett, hogy 2003-ban Budapesten a Vajdahunyad Várában egy országos kiállítás keretében, a Magyar Kulturális Örökség Minisztériumának Egyéni alkotói díját vehettem át, a kiállítás megnyitóján közel ezerötszáz ember előtt.
Ha bárki kedvet érez a fafaragáshoz, szívesen segítem a tőlem telhető módon. Remélem, hogy e bemutatóval is örömet szereztem a tisztelt látogatóknak, hiszen ilyenkor boldog igazán az alkotó is.
Ezzel kívánok minden látogatónak jó egészséget és kellemes emlékeket a legközelebbi viszontlátás reményében.
Hozzászólások (0)
Bejelentkezéshez kattints ide, ha még nem regisztráltál, regisztrálj!